Alfa beta grammata volume 2 p. 189 n 29 2 livello
4 εγω μεν ουν αυτους μαχαριζω του θανατου και ζηλω οιτινες επειδε θνητων σωματων ετυχον αθανατον μνημην δια την αρετην κατελιπον
ἐγὼ μὲν οὖν αὐτοὺς καὶ μακαρίζω τοῦ θανάτου καὶ ζηλῶ, οἵτινες, ἐπειδὴ θνητῶν σωμάτων ἔτυχον, ἀθάνατον μνήμην διὰ τὴν ἀρετὴνκατέλιπον·
Io dunque li ritengo fortunati per la loro morte e invidio coloro che pur avendo in sorte un corpo mortale hanno lasciato un ricordo immortale per il loro valore
[i] ουκ οικετας χρη οργη(iota sottoscritto) κολαζειν· πολλακις γαρ και δεσποται οργιζομενοι μειζω κακα επαθον η εποιησαν[/quote]
Οὐκ οικέτας χρὴ ὀπγῇ κολάζειν· πολλάκις γάρ και δεσπόται ὀπγιζόμενοι μείζω κακὰ ἔπαθον ἤ ἐποίησαν.
non si deve punire i servi con collera; spesso infatti i padroni adirandosi hanno subito mali maggiori di quanto ne abbiano commessi