La rana e il topo (Esopo)
Ὅτε ἦν ὁμόφωνα τὰ ζῷα, μῦς ἐκάλει βάτραχον εἰς δεῖπνον καὶ ἀπῆγε αὐτὸν εἰς ταμιεῖον, ὅπου ἦν ἄρτος, τυρός, μέλι, ἰσχάδες, βότρυες, στάχυες καὶ πάντα ἀγαθά, καί φησιν· «Ἔσθιε, ὦ φίλε βάτραχε». Ὁ δὲ βάτραχος τῇ ὑστεραίᾳ ἡμέρᾳ ἐκάλει τὸν μῦν εἰς δεῖπνον ἐν τῇ λίμνῃ καὶ ἔλεγε· «Ἀλλ' ἵνα μὴ ὄκνος σοι γίγνηται προσαρτῶ τὸν πόδα σου τῷ ποδί μου». Ἔδει οὖν ὁ βάτραχος τὸν πόδα τοῦ μυὸς τῷ ἑαυτοῦ ποδὶ καὶ ἥλλετο εἰς τὴν λίμνην ἕλκων καὶ τὸν μῦν δέσμιον. Ὁ δὲ μῦς πνιγόμενος ἐν βαθεῖ ὕδατι ᾤμωζε. Ἀετὸς δὲ ὁρῶν τὸν μῦν ἥρπαζεν ὀξέσι ὄνυξιν. Ἐφέλκετο οὖν σὺν αὐτῷ καὶ ὁ βάτραχος καὶ οὕτως ἀμφοτέρους διεσπάρασσεν. Ὁ μῦθος δηλοῖ ὅτι ἡ τῶν φίλων πονηρὰ συμβουλὴ καὶ ἑαυτοῖς κίνδυνος γίγνεται.
Quando c'erano gli animali che parlavano un topo invitava una rana a cena e la conduceva nel granaio dove c'erano pane, formaggio, miele, fichi secchi, grappoli d'uva e tutti i beni e diceva: "Mangia amica rana". Ma la rana il giorno seguente invitava il topo a cena nello stagno e diceva: "Affinchè non ti...(CONTINUA)
Le versioni del tuo libro senza doverle cercare?